A
konferencia minden második évben kerül megrendezésre Bécsben,
ahol a perifériás idegsérülések és plexus sérülések legújabb
klinikai és kísérleti eredményei kerülnek bemutatásra. Az idei
évben megrendezett konferencia a brachial plexus sérüléseket
követő klinikai és kísérletes kezelési módok bemutatására
fókuszált, de természetesen más területek is bemutatásra kerültek.
A
konferencián megjelenő témák elég széles kört öleltek fel,
ezért csak egy-egy jelentősebb és fontosabb eredményt emelnék ki.
Pajenda és mtsi.-nak sikerült elérni, hogy neurotrofikus faktorok
időben korlátozott felszabadulásával a lumbális plexus sérülés
során megsérült motoneuronok túlélését előmozdítsák és a funkcionális regenerációt ezáltal előmozdítsák.
Másik
komoly probléma a perifériás idegsebészet területén, hogy
vajon mi az a minimális motoneuron szám, amellyel már kielégítő
funkcionális javulást lehet elérni? Ennek a kérdésnek a a
megválaszolására Nógrádi és mtsi. kifejlesztettek egy
kinematikai rendszert. Ennek segítségével az egyes lépések
paramétereit lehet nagy biztonsággal mérni. A kísérletek során
azt vizsgálják, hogy az avulziós sérülést követően különböző
dózisú riluzole kezelésen átesett patkányok motoneuronjai milyen
számban élnek túl és milyen mértékben járulnak hozzá a
denervált végtag izmok reinnerválásához.
Végül
pár mondat a brachial plexus sérülésekről. Az ilyen típusú
sérülések az egyik legkomplikáltabb sérülések. Ráadásul a
funkcionális felépülésre még manapság is csekély az esély.
Ennek következtében a kutatók és a sebészek jelentős erőket
mozgósítanak, hogy a problémát orvosolni tudják. Az egyik
megoldás, hogy az ellenoldali C7 ideget átvezetik a sérült
oldalra. Azonban így az egészséges oldalon funkciókiesés léphet
fel. Schmidhammer és mtsi. ezt a sebészeti eljárást tovább
finomították és szép eredményekről számoltak be. Másik
megoldásként szóba jön még a sérült oldali végtagizmok
áthelyezése és azok újraidegzése, amellyel szintén
visszanyerhető az elveszett funkció.
Végül
pár szót a saját eredményeimről, amit poszter formájában
prezentáltam. A munkám során a sérült motoneuronok megmentését
kísérlem meg előmozdítani iPS sejtek transzplantációjával L4 mellső gyökér
avulziót követően. Az eddigi kísérleteimben bebizonyítottam,
hogy iPS sejtekkel megmenthetők a sérült motoneuronok és a túlélt motoros idegsejtek nagy számban reinnerválják a denervált végtag
izmokat, hozzájárulva ezzel a funkcionális regenerációhoz.