A
gerincvelő a központi idegrendszer része. Összeköttetést
biztosít az agy és az általa irányított periféria (vázizmok,
zsigerek) között. Rengeteg idegsejt (szürkeállomány) és számos
fel- és leszálló pálya található benne (fehérállomány), A
fel- és leszálló pályákat idegrostok alkotják, amelyek
jól elkülöníthető
kötegekben haladnak. Minden egyes köteg meghatározott feladattal
rendelkezik, amelyek hozzájárulnak a megfelelő vázizom és
vegetatív funkciók működéséhez.
A gerincvelői
sérülések során az idegsejtek és a pályák olyan mértékben
károsodhatnak, hogy bénulás lép fel a sérülés szintje alatt.
A bénulás mértéke függ a sérülés kiterjedésétől, illetve a
gerincvelői szint magasságától. Nyaki szakaszon történő
sérülések teljes bénulást eredményezhetnek, míg az ágyéki
szinten bekövetkező sérülés az alsó végtagok bénulásához
vezethet.
A gerincvelőben
található gliasejtek és szerepük
A központi
idegrendszerben nem csak idegsejtek, hanem gliasejtek (asztociták,
mikroglia sejtek) is találhatóak.
Asztrociták
szerepe:
- azonosításuk GFAP immunhisztokémiával
- optimális pH fenntartása
- Na+ és Ca+ szintjének szabályozása az extracelluláris térben
- glutamát szint szabályozása a szinaptikus résben
- Vér-agy gát felépítése
Mikroglia szerepe:
- mezoderma eredetű sejtek
- intakt idegrendszerben rövid, vékony nyúlványaikat folyamatosan kiterjesztik és visszahúzzák
- az embriogenezis során fagocitálják az apoptotikus sejteket
- szabályozzák a neurogenezist a subventricularis zónában és a gyrus dentatusban
A sérülést
követően elveszett funkciók miért nem térnek vissza?
Az
elsődleges sérülést fizikai behatás okozza, amely a gerincvelő
szürkeállományának és fehérállományának sérüléséhez
vezet. Ezt követően a sérült területen aktivált mikroglia
sejtek, makrofágok jelennek meg és az elpusztult sejtek
maradványait fagocitálják. Ez szükséges, ahhoz, hogy a
regeneráció meg tudjon indulni a sérülést követően. Azonban
még sem történik meg a regeneráció, mert a mikroglia sejtek, a
makrofágok és a reaktív asztrociták számos olyan gátló faktort
is termelnek,
mely nem kedvez a regenerációnak. Ezek a negatív hatások vezetnek
a másodlagos sérüléshez, amelynek eredményeként a kialakul a
károsodott terület tényleges nagysága.
Asztrociták szerepe
a sérülést követően:
- ephrinek, chondroitin sulfate termelése (gátló hatás)
- gliális hegszövet kialakítása (gátló hatás)
- neurotrofikus faktorok termelése (regenerációt előmozdító hatás)
Mikroglia
szerep a sérülést követeően:
- amöboid formát vesznek fel
- chemokineket és citokineket expresszálnak (gátló hatás)
- osztódnak
- MHC antigéneket fejeznek ki a felszínükön
- synaptic stripping(gátló vagy regenerációt előmozdító hatás)
- neurotrofikus faktorok termelése (regenerációt serkentőhatás)
Ephrinek,
chondroitin
sulfate, chemokinek és egyébb citokinek teremelése gátolja a
regenerációt. A gliális hegszövet szintén negatívan
befolyásolja a regenerációt, mert a regenerálódó axonok nem
képesek ezen a hegszöveten áthatolni. Még akkor sem, ha
neurotrofikus faktorok is felszabadulnak, amelyek pozitívan hatnak
regenerációra.
